http://gyermekseb.hu/components/com_gk2_photoslide/images/thumbm/419677header3.jpg http://gyermekseb.hu/components/com_gk2_photoslide/images/thumbm/687686header1.jpg http://gyermekseb.hu/components/com_gk2_photoslide/images/thumbm/333626header.jpg
  Címlap Gyermeksebészeti Osztályok Budapest Madarász utcai Kórház
2014. december 23., kedd
Madarász utcai Gyermekkórház PDF Nyomtatás E-mail

Ez a fejezet a Madarász utcai Gyermekkórház rövid története.

Akkor olvassa el, ha a gyermekgyógyászat fejlődésére kíváncsi.

A XX. század elején Magyarország gyermekellátása és a gyermekegészségügy messze nem érte el az európai színvonalat. A kormányzat kénytelen volt foglalkozni azzal a ténnyel, hogy míg Európa számos országában az életkörülményeknek és az általános higiéniai színvonal emelkedésének következtében csökkent a csecsemőhalálozás, hazánkban a statisztikai számadatok ezzel ellentétes tendenciát mutattak. 1901-és 1905 között, amikor Angliában és Franciaországban a csecsemőhalálozás nagyjából 14%-os volt, addig nálunk a csecsemők 23- %-a meghalt egy éves korának elérése előtt. Nem sok vígaszt jelentett, hogy Ausztriában és Németországban is ehhez hasonló volt a helyzet.1915-tol kezdve pedig tovább romlott ez az arány: a csecsemőhalálozás 27%-ra emelkedett.

A Madar ász utcai Gyermekkórház alapításáról 1917-ben döntött Budapest Székesfőváros önkormányzata. 10 évi előkészület és kétéves építkezés után 1929-ben kezdte meg működését. A kórház első igazgatóját a közkórházak fővárosi igazgatója és a főpolgármester nevezte ki, három évvel a kórház tényleges megnyitása előtt, 1926-ban. Dr.Flesch Ármin, a kinevezett igazgató az akkori idők egyik legismertebb gyermekgyógyásza volt A Bókay János, Flesch Ármin és ifj. Bókay János által írt gyermekgyógyászati tankönyv máig is féltett kincse a magyar gyermekgyógyászatnak. Flesh Ármin végiglátogatta a kor leghíresebb európai gyermekintézményeit, és tapasztalatait összegezve tette meg javaslatait a kórház építésénél. A Madarász utcai épület az első olyan fővárosi gyermekkórház amely eredetileg is erre a célra készült és megfelelt az akkori kor legmagasabb színvonalú követelményeinek. A 220 ágyas gyermekkórház az elkövetkező 70 évben szinte változatlan formában szolgálta a gyermekellátást. "Az új székesfővárosi Madarász utcai Csecsemő- és Gyermekkórházat 1929 október hó elsején nyitották meg, szép és meleg ünnepség keretében. A megnyitó ünnepségen megjelent a Kormányzóné Őfőméltósága, Vass József népjóléti miniszter, Dréher Imre és Scholtz Kornél dr.államtitkárok, Ripka Ferencz főpolgármester, Sipőcz Jenő polgármester, továbbá a tudományos világ számos kiválósága. Az ünnepség a Himnusz eléneklésével kezdődött, mely után Sipőcz Jenő polgármester mondotta el megnyitó beszédét. Ezután Vass József miniszter tartotta meg mély gondolatoktól átszőtt ünnepi beszédét, majd a Szózat eléneklésével az ünnepség véget ért, s a közönség a kórházat tekintette meg." "A kórház épületét az állam bocsátotta a főváros rendelkezésére. A főváros határtalan áldozatkészséggel és a legnagyobb szeretettel gyökeresen átalakította az épületet, a barakkszerű épületrészeket lebontatta, és helyükbe a mai modern követelményeknek minden tekintetben megfelelő szép osztályt emelt."-jelent meg a a tudósítás a Gyermekvédelem című lap aktuális számában.( 1929.18.10.306-7)
 
A kórház első igazgatója 1944-ig állt az intézmény élén. Flesch Ármin és kollégái önzetlen és áldozatos munkájukkal megteremtették számunkra a bizalomnak és megértésnek azt a légkörét, ami a gyógyító munka nélkülözhetetlen feltétele. Kialakították azt a kapcsolatot, ami a kórházat a környék és az egész főváros lakosságához fűzi. Az ő érdemük, hogy a Rókus Kórház történetéről szóló könyvben a kórházról így emlékeznek meg: "A Madarász utcai Csecsemő- és Gyermekkórház a főváros egyik legszegényebb kerületében, Angyalföldön, a gyermekhalandóság leküzdésének fontos tényezője volt".

A háború után Flesch professzor nem kaphatta vissza a Kórház igazgatói megbízását. Kivételesen nagy szakmai és emberi tekintélye azonban megóvta a mellőzöttségtől. A koalíciós időkben a köztársasági elnök az egyetem előterjesztésére rendkívüli egyetemi tanári címmel ismerte el a "tudományos irodalom művelése és az egyetemi oktatás terén szerzett érdemeit". 1947-ben o vezette a New York-i nemzetközi gyermekgyógyász-kongresszuson részt vevő magyar orvosküldöttséget. 1949-ben vezető-főorvosi állást kapott a Péterfy Sándor utcai kórház-rendelőintézetben. Tagja lett a Gyermekgyógyászat c. szaklap szerkesztőbizottságának, a Gyermekgyógyász Szakcsoportnak, s az orvostudományok kandidátusa fokozat elnyerése (1952) mellett élete legvégén megkapta az "Érdemes orvos" címet. Magasabb elismerésre életművét ekkoriban nem tartották méltónak. A Bókay-iskola egyik legkiválóbb képviselője 1953. március 22-én távozott az élők sorából.
 
1944-1946 között a kórház ideiglenes véradóhelyként, hadikórházként működött. Az ostrom során az épület súlyos károkat szenvedett, de helyreállítása már 1946-ban megkezdődött és 1947. november 4-én sor kerülhetett újbóli megnyitására. A helyreállítás nehéz körülmények között történt, és nagy erőfeszítéseket kívánt. "Az építkezés befejezése előtt a főváros pénzügyi helyzete rosszabbodott, ezért szüneteltetni akarták a további munkát, de a környékbeli üzemek munkásai önként vállalták, hogy elvégzik a hátralevő feladatokat"" (Idézet egy korabeli újsághírből). A helyreállítási költségek végülis mintegy l millió forintot emésztettek fel, amelynek egy részét az Építésügyi Minisztérium bocsátotta rendelkezésre. A társadalmi munka, az anyagköltséggel együtt kb. 200 ezer forint értékű volt. A kórház 1947-ben önálló intézményként levált a Rókus kórháztól, igazgatójává Dr.Kapus Gyulát nevezték ki, a sebészeti osztályt Dr.Strehlinger Lajos, a fül-orr-gégészetet Dr.Pesti Lajos vezette.
 
A gyógyító-megelőző ellátás bevezetése Kapus Gyula kezdeményezésére 1951. szeptember 24-én kezdődött, és innen datálható az úgynevezett "körzeti-poliklinikai egység" meghonosítása. Ez lényegében a rendelőintézeti funkciók egyfajta továbbfejlesztését jelentette. A kórházba utalt, vagy ambulánsként bekerült betegek kórházból való távozásuk után is ugyanazon orvoshoz tartoztak. Ez egyfajta "egyorvos-rendszer" lett volna, ahol elvileg minden gyermeknek "külön" orvosa volt, vagyis lényegileg kísérletet tettek a házigyermekorvos-rendszer egy bizonyos szocialista változatának kialakítására. Az egyik cikk a következőképpen vázolta a koncepciót: "A múltban csak a jómódúak engedhették meg maguknak az ún. háziorvos-rendszert, vagyis azt, hogy gyermeküket háziorvos kísérje figyelemmel születésétől kezdve és ha beteg, kezelje, gyógyítsa. Most ugyanez az egyorvosrendszer sokezer dolgozó gyermekének kijut. A XIII. kerület minden gyermekének van háziorvosa. Ezután majd másutt is bevezetik, Miskolcon, Salgótarjánban, Győrött." Az általa kialakított szervezeti forma lényegében azóta is változatlan. Munkásságáért, és ezen szemléletileg is új gyógyítási- és szervezési forma bevezetéséért 1952-ben Kossuth-díjban részesült.
 
A kórház orvosainak nem lehetett könnyű feladatuk, hiszen a kórházi munka mellett komplett rendelőintézeti feladatkört is el kellett látniuk. A beosztás olyan volt, hogy délelőtt-délután három-három orvos járta a körzetet, kettő pedig délelőttönként rendelt. Ez természetesen a korábbinál nagyobb orvos-létszámot igényelt. Viszont az egységes ellátás azonos színvonalat és szemléletet tükrözött, és a gyermekorvos képzés is megvalósult. Így az ötvenes évek elején a kórházban már az alábbi orvosi személyzet állt rendelkezésre: 1 igazgató-főorvos, 2 osztályvezető főorvos, 1 adjunktus, 2 alorvos és 6 segédorvos. A kórház szervezeti felépítése, osztályai ugyanakkor jórészt változatlanok maradtak. Újdonságot csak az jelentett, hogy egyrészt kísérletet tettek a boxosításra, és a koraszülöttek és csecsemők elkülönítésére. A "kórház-poliklinikai egység"-koncepciónak, noha ez kissé erőltetett és túlhajtott elképzelés, megvolt a racionális magva, s nem is teljesen idegen a kórház hagyományaitól, hiszen a kórházalapítás időszakában is hangsúlyozták a kórház telepített jellegét, azt, hogy az egészségügyi célterület jellegéből adódóan az intézménynek bizonyos fokig speciális feladatköre van; fel kell vállalnia ugyanis egy hátrányos helyzetű lakóterület ( Észak-Pest ) gyermekegészségügyi menedzselését. A kórház tehát eredetileg is intenzívebb kapcsolatban volt betegfelvételi körzetével. A rendelőintézeti feladatkör kibővülésével ez nyert azután végleges, intézményes formát a szocialista korszakban. Kapus tanár úr 1957. októberében lemondott állásáról és családi okokból kivándorló útlevéllel Svájcba távozott. Egy évre a bázeli gyermekklinikán helyezkedett el, majd 1958-ban, visszatérve Magyarországra, 1962-ig,a Heim Pál Kórház igazgatóhelyettese volt de ezután is, egészen 1971-ig -nyugdíjba vonulásáig- szolgálta a gyermekellátást. 1968-ig elnökségi tagja volt a Magyar Gyermekorvosok Társaságának. 1989. október 25-én, 92 éves korában távozott el közülünk.
 
1958-ban a megüresedett kórház-igazgatói posztra Dr.Kemény Pál kapott megbízást. Sok éves klinikai tapasztalat után, mint gyermekbelgyógyászati osztályvezető főorvos, egész munkásságát a betegellátásnak szentelte, az általános gyermekgyógyászaton kívul kiemelkedő munkát végzett a daganatos és vérképzőrendszeri betegek gyógyítása területén. Nyugdíjba vonulása óta a mai napig is ezen a területen dolgozik, a gyermekgyógyászati osztály szaktanácsadójaként. 24 éven keresztül töltötte be a kórházigazgatói funkciót, de ezt követően is mindig számíthattunk tapasztalatára, tanácsaira. 1980-ban a SOTE címzetes docensi címét kapta, érdemes és kiváló orvos, Budapest Fováros Pro Urbe kitüntetésén kívül a XIII. kerület díszpolgára is lett, és 1999 augusztus 20-án Göncz Árpádtól átvehette munkásságáért a Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztjét. Tudományos munkássága és emberi magatartása hosszú időre meghatározója volt a Madarász utcai Gyermekkórházban folyó munkának és a kórház légkörének, amivel biztosítani tudtuk a fővárosi és kerületi gyermekek magasszintű ellátását.
 
1983-89-ig Dr.Csontos Endre töltötte be az igazgatói posztot. Ez idő alatt különösen jó kapcsolat alakult ki a kerület és a kórház között, mivel a kórház igazgatója a kerület akkori legfelsőbb vezető testületének is választott tagja volt. Új szakterületek kialakulása kezdődött, egészen új szakrendelői profilokat alakított ki, amelyek szervesen illeszkedtek a Kórház-Rendelőintézet életébe. Csontos igazgató úr felismerte ezen területek fontosságát, és a kórház anyagi lehetőségeihez mérten támogatta az új szakembergárda képzését.
 
Mivel a poliklinikai koncepció gyakorlati kimunkálója, Kapus professzor 1957-ban elhagyta az országot, a későbbi igazgatóknak, 1958-tól dr. Kemény Pálnak, 1982-ben történt nyugalomba vonulását követően pedig utódjának, dr. Csontos Endrének kellett ennek módosított változatát megvalósítania. 1960-ban az addig fővárosi kezelésben lévő intézmény a XIII. ker. Tanács irányítása alá került, mint kerületi kórház. 1963-ban az egységes gyógyító-megelőző ellátás szervezetének kialakításával Észak-Pest területi gyermekkórháza lett. Ellátási körzete ettől fogva már nemcsak a főváros meghatározott kerületeire (IV., V., VI., XIII., XV.), hanem a főváros északi régiójára és ügyeletes esetben az egész fővárosra és Pest megyére is kiterjedt. Ezen általános jellegű területi feladatok mellett más szakági ellátási körben is jelentős szerepet kap a kórház, bizonyos esetekben országos hatáskörrel. Így: a kórház sebészeti osztálya heti három felvételi napon: kedd, csütörtök és vasárnapi ügyeleten területi megkötöttség nélkül vette és veszi fel -a többi kórházhoz hasonlóan - a mentőszolgálat által beszállított, sebészeti, traumatológiai ellátást igénylő betegeket. A hetvenes évek elején beindult, napi 6 órás gyermeksebészeti ambulancia keretében a kórház Észak-Pest sebészeti járóbeteg-ellátását biztosítja, míg a gégészeti osztály ugyanezen terület gégészeti betegeit kezeli, gondozza. Az intézmény magasfokú szakmai presztízsére utal, hogy bizonyos esetekben felvételi területe az egész országra kiterjed. A feladatkör tetemes megnövekedésével természetesen lépést kellett tartania a személyzeti létszámnak is. A hetvenes évek elején ez már megközelítette a kétszázat, 1999-ben pedig a 450 főt.. Új feladatkörök alakultak ki: anaesthesiológus orvos és nővér, diétás nővér, pedagógus, könyvtáros, stb. Bővült az orvosi szaktevékenység a bronchológia, az audiológia, a foniátria, logopedia területén, és először az országban 1972-ben gyermekintenzív betegellátó osztály is létesült.
 
Az általános betegellátás elsődlegességének megőrzése mellett az egyes osztályok maguk választotta sajátos munkaterületeket alakítottak ki az idők folyamán. Így a csecsemőosztályok a koraszülött-ellátás; anyagcsere betegségek, újszülött sebészet, a sebészet a traumatológia, a hasi sebészet és az égésplasztika; a gégészet az ajak- és szájpadkorrekciók; a belosztály az onkológia; nephrológia, diabetes; a röntgen-osztály pedig a pulmonológia és a traumatológia területén fejtett ki elismerésre méltó tevékenységet. Sebészeti osztályunk hosszú évtizedes traumatológiai és égési tapasztalatokkal rendelkezik. Jelenleg az endoszkópos műtéti technika, a laparoszkópos sebészet is bekerült a mindennapi technikák közé. Vese-húgyúti fejlődési rendellenességek, valamint különböző eredetű agykamratágulatok műtéti kezelését ( shunt ) is végezzük. A hetvenes évek elején (1971-72) gégészeti osztályunk bekapcsolódott az országos bronchológiai és fül-orr-gégészeti ügyeleti szolgálatba, akkor heti egy nappal, jelenleg hetente háromszor vagyunk felvételesek. Az országban először kezdtük el az újszülött ajakhasadék korai műtéti megoldását és komplex gondozását. Az első, 24-48 órás korban végzett műtétek plasztikai sebészeti és funkcionális eredményei kiemelkedően jó eredményeket mutatnak. Emellett elmaradnak a gyermekeket és szüleiket más esetben érő pszichés sérülések, hiszen az a szülő, aki a műtött gyermekét viszi haza, már ugyanolyan gyermeket gondoz, mint az a környezetében megszokott, és a csecsemő személyiségének fejlődéséhez elengedhetetlenül fontos, szükséges mosolymennyiséget is megkaphatja. A gégészeti mikroszkópos és endoszkópos technikák alkalmazása ugyancsak nagyon komoly változást hozott a betegek ellátásában.
 
A szűkre szabott épületi adottságokon és anyagi lehetőségeken belül állandóan folytak bizonyos korszerűsítési munkálatok. 1958-ban fejeződött be a kórház területén az új poliklinika építése, s 1960-ban - többszöri kísérletezés után - az emeleti csecsemőosztály boxosítása. Az évek során sikerült kielégítő öltöző-tisztálkodó helyiségeket is kialakítani a nővérek, konyhai alkalmazottak és műszaki dolgozók részére. Külön ügyeleti, öltöző- és tisztálkodó-helyiség jutott a férfi és női ügyeletes orvosoknak. A hatvanas években a laboratórium bővítése révén lényegesen javultak a laboratóriumi munka feltételei. Így a régi laboratórium helyén lehetővé vált egy kis alapterületű, de működésében és felszerelésében a korszerű igényeket megközelítő intenzív osztály létesítése. A hetvenes évek elején épült felvételi részleggel összefüggésben sor került a röntgen osztály bővítésére is. Az egészségügyben is bekövetkező változások, és a reformfolyamatok kezdete átalakította a kórházvezetési feldatokat és a főváros, majd a következő évben az egészségügyi kormányzat új rendszerű pályázatot írt ki a kórház irányítási funkciójának betöltésére.
 
1990-ben egyszeri, és a későbbiekben megismételhetetlen módon a kórház dolgozói választották meg a pályázók közül az orvosigazgatót, a gazdasági igazgatót és a nővérigazgatót. Ez az un. hármas vezetés működött egészen 1995-ig, amikor a főigazgatói irányítási rendszert vezették be. Ez intézményünkben nem jelentett lényeges változást, a szakmai vezetés jól összeszokott csapatként működött együtt, csak a gazdasági oldalról kellett az irányítást ismételten megerősíteni. Személyemben másodszor került igazgatói posztra olyan gyermekgyógyász, aki pályafutását ebben a kórházban kezdte, hiszen Dr. Kemény Pál még Flesh Ármin vezetése alatt dolgozott kórházunkban, díjtalan orvosgyakornokként.
 
Az intézményi rekonstrukció 1989 végén kezdődött el, és azóta is kisebb-nagyobb lépésekben, időnként nehézkesen, szakaszosan, de folyik. Az első tetőtér beépítést követte a gégészeti szárny és a belosztály részleges felújítása, majd a hőközpont és a kazánház felépítése. A következő lépcsőfokot, a csepegtetett pénzügyi források miatt, a sebészeti osztály egyik szárnya és a koraszülött osztály kiépítése jelentette. Sürgetővé vált a röntgen osztály átépítése, korszerűsítése. 1997-ben új belgyógyászati-, 1998-ban sebészeti röntgen munkahely készült el, s 2000-ben végre a digitális röntgen-gép is a helyére kerülhet. A tetőtér beépítésével jelentős nagyságú hasznos területet adhattunk vissza a csecsemő- és koraszülött osztálynak és komfortosított orvosi szobákat alakítottunk ki Az 1990-ben elnyert címzett támogatás utolsó előtti fázisa a már átadott tetőtér teljes felújítása és rekonstrukciója volt, amelynek során kialakítottuk az Oktató Kórház előadótermét és könyvtárát. A civil szféra támogatása egyre fontosabb szerepet kap az egészségügyben is, így nálunk is a kórház közcélú alapítványára befolyt összegek segítségével kerülhetett sor az egyik röntgen-készülék beszerzésére, ill. a belgyógyászati játszóház és a nemrégiben átadott sebészeti játszóház kialakítására. Ez utóbbi pénzügyi alapjait a Környezetvédelmi Minisztérium által elfogadott pályázatból befolyt pénz jelentette, de a létesítmény befejezését, a növekvő infláció miatt, csak a kórház alapítványainak támogatása tette lehetővé.
 
Intézetünkben 1985-ben elsőként alakult meg az országban a gyermek-ultrahang osztály, amely azóta is vezető helyet foglal el a módszer fejlesztésében és oktatásában. Az osztály bázisán működik a gyermek-ultrahang intervenciós központ. Elsőként kezdtük el az országban az újszülöttek ultrahangos szűrésének bevezetését , melynek eredményeképpen igán korán felismerhetők az idegrendszeri-, vese-húgyúti valamint a fejlődési rendellenességek, aminek eredményeképpen ezek a kis betegek szükség esetén még időben műtéti ellátásban részesülhetnek. 1997 decemberében létesítettük a Hirtelen Csecsemőhalál Módszertani Központot, aminek munkahelyét, 1999-ben, a kerületek és a Fővárosi Önkormányzat támogatásával, valamint a Gyermekkor Alapítvány 1%-os bevételeinek felhasználásával alakítottuk ki, és ezzel beindulhatott a komplett alváslabor működése.
 
A Madarász utcai Gyermekkórház jelenleg az ország egyik legjobban felszerelt, és szakmai szempontból is kiemelkedő gyermekegészségügyi intézménye, amely évente közel 10 ezer fekvőbeteget és 200 ezer járóbeteget lát el. A mindennapos, elsődleges betegellátási feladatok mellett a kórház egészségügyi személyzete szakadatlanul kiveszi részét a tudományos és oktató munkából, számos hazai és külföldi kongresszuson, tudományos üléseken vettek részt előadóként, referensként. Szakmai megbecsülés megnyilvánulása az is, hogy különböző tudományos társaságok, egyesületek választják be munkatársainkat vezető szervezeteikbe. Intézményünkben négy kandidátus tölt be vezető szakmai beosztást. Az intézmény vezetője gyermekgyógyászatból habilitált a Semmelweis Orvostudományi Egyetemen. Szakmai képzésben és továbbképzésben kezdettől fogva részt veszünk, feladataink közé tartozik a medikus-, nővér-, asszisztens-képzés, orvos-továbbképzés, szakközépiskolások oktatása. 1995 óta kórházunk a HIETE hivatalos oktatókórháza. A gyermekorvos alap- és továbbképzés keretében jelenleg is évente 8-10 alkalommal tartunk szervezett továbbképzést. A rezidens-, valamint a védőnői, ápolónői képzés keretében is évente több száz hallgató fordul meg intézetünkben.
 
Kórházunk a főváros és a környező vidék gyermeklakosságának több mint egy ötödét látja el, és az elmúlt két évtized során minden szakterületen jelentős tudományos és klinkai eredményeket tudott felmutatni.. A Madarász utcai Gyermekkórház előtti Madarász-köz neve a kórház dolgozóinak javaslatára az elmúlt év során, tekintettel az alapító professzor érdemeire, Flesch Ármin közre változott. A tetőtér beépítése során lehetőségünk volt kis helyi emlékmúzeum kialakítására, amelyben a kórház régi dokumentumai mellett századeleji műszereket és eszközöket is bemutatunk. A kórház történetét -a Fővárosi Levéltár dokumentumainak felhasználásával - feldolgoztuk és a működési időszak korai eseményeit könyvalakban is megjelentettük.
 
A kórház dolgozóinak mai teljes létszáma 2006-ban kb.450 fő, ebből 60-70 szakorvos, a többi egészségügyi szakdolgozó, műszaki, valamint egyéb dolgozó. Az anyagi és erkölcsi megbecsülés hiánya miatt a nővérek száma az utóbbi időben annyira lecsökkent, hogy a nővéri állásoknak 20-30%-a betöltetlen. Ez okozza a legnagyobb gondot a kórház folyamatos működtetésében. A kórház gazdasági helyzete a bevezetett szigorú intézkedéseknek köszönhetően jelenleg stabil, azonban komoly gondot jelent, hogy a kórház teljes áron kénytelen beszerezni a gyógyszereket és tápszereket, minden társadalombiztosítási hozzájárulás nélkül. A kórház havi gyógyszerköltsége közel ötmillió forint. További gondot okoz, hogy a gyermekkórházak finanszírozása - téves kiindulási pontból eredően - 25-35%-kal alacsonyabb, mint a felnőtteket kezelő kórházaké, holott könnyen belátható, hogy a gyermekek ellátása költségesebb, mint a felnőtteké.
 
Annak ellenére, hogy a magyarországi gyermekszületések száma az elmúlt évtized során jelentősen csökkent, meggyőződésünk, hogy a korszerű, preventív gyermekgyógyászati szemlélettel rendelkező gyermekalapellátásra, szakellátásra, és kórházi kezelésre továbbra is szükség van. Megváltozott a kórházi gyermekellátás rendszere, szinte alig akad olyan osztály, ahol a betegek kezelése néhány napnál tovább tartana, és a további kezelés nem ambuláns vagy szakrendelői ellátás formájában történne. Műtétek után,vagy súlyos betegségek (rák) esetében a szülők egyre gyakrabban tartózkodnak a betegágy mellett. Az esetek egy részében lehetőségünk van a szülő és a gyermek részére külön szobát is biztosítani. Ez a magasabb szintű, komfortosabb hotel-szolgálat szabja meg a kórház fejlődésének alapvető irányát is. A még meglévő nagyobb kórtermeket kisebb, fürdőszobás egységekké alakítjuk át, és ez természetesen potenciális ágyveszteséggel is járhat. Ugyanakkor a technikai fejlődés és a korszerű, gyors diagnosztikai módszerek lehetővé teszik a kivizsgálási idő minimálisra csökkentését, de ezzel természetesen a rendelkezésünkre álló döntési idő is lecsökken. A diagnosztizált esetek sokkal hamarabb kerülhetnek a műtőasztalra, hamarabb kezdődik el a műtét utáni rehabilitáció, és a továbbiakban a hangsúly a szakrendelői, poliklinikai ellátásra helyeződik át.
 
Ugyancsak rövidtávú terveink közé tartozik az intenzív osztály kibővítése. A 2000. év során talán felépül a régóta tervezett intézeti gyógyszertár is. A kórház 1999-ben ünnepelte fennállásának 70. évfordulóját, elsőként kapta meg a főváros "Pro Urbe" kitüntetését, a gyermekgyógyászat területén végzett kiemelkedő és színvonalas munkájáért.
 
2006 – tól intézményünk a Heim Pál Gyermekkórház Madarász utcai részlegeként működik tovább. Azóta a gégészeti műtétek és újszülött szájpadhasadék korrekciók a Heim Pál kórház Üllői úti részlegében történnek.
Ezzel szemben a közös intézmény teljes onko-hematológiai feladatait itt  a Madarász utcában lájuk el, szükségessé vált egy „steril” szoba kialakítása a citosztatikus kezelésben részesülők kezeléséhez. A koraszülött ellátás is a Madarász utcában történik, ezért Koraszülött részlegünket kibővítettük és alkalmassá tettük az anyák folyamatos bent-tartózkodására is. Csecsemőosztályunkon is itt alhatnak az anyák.
A megnövekedett feladatok miatt  Intenzív osztályunk is bővítésre szorul, amire a tervek már elkészültek, a kivitelezés is hamarosan elkezdődik, a Gyermekkor Alapítvány hathatós támogatásával. 

Prof. Dr. Harmat György                                                            Dr. Kemény János főorvos, a Madarász utcai
Heim Pál Kórház Főigazgató Főorvosa                                       Gyermekkor Alapítvány Kuratóriumának elnöke

 

FORRÁS: www.madarasz.hu

Módosítás dátuma: 2009. augusztus 08. szombat, 06:37